5 fejezet - Grace.

Sziasztok :) Itt a friss. Ne hari, hogy rövid lett, de most csak erre futotta :) de legközelebb tartalmas és hosszú friss lesz Charlotte szemszögéből :)
Ja és a komi határ 4 :)


Miután elbúcsúztam Zacktől, csak remélni mertem, hogy nem teszek kárt benne. Úgy értem… nem akarom, hogy úgy gondolja bármi is lehet köztünk. Azt a látszatot kell tartanom, hogy a barátja vagyok, és nem a kedvese. Igazából pedig az őrangyala vagyok… az vagyok. Nem más.. csak is és kizárólag az őrangyala.
Beléptem a lakásba, és vártam pár percet, hogy utána repülhessek. Az asztal felé indultam de valami vissza tartott. Egy belső hang azt súgta, most azonnal induljak el. Egy lépését se hagyjam figyelmen kívül. De a másik azt búgta a fülembe, hogy maradjak, ne menjek sehova… hogy ez az egész nem vezet se merre.
Nem érdekelt, most az egyszer engedtem az indulataimnak. Megfordultam, és azonnal kibontottam szárnyaimat. Felröppentem a felhők közé. A hold fénye tökéletesen megvilágította az amúgy sötét utcákat. A szárnyaim suhogtak miközben lassan meg rebegtettem őket. Egy pillanatra megijedtem mikor már vagy 5 perce nem találtam Zacket sehol, de végül rá bukkantam…
- hát itt vagy…- mosolyodtam el.
A fő utca járdáján sétált. Nem sietett, ellenkezőleg. Lassan haladt és és figyelmetlenül. Az egyik park felé közeledett, ahol huligánok randalíroztak mint minden ugyan ilyen estén. A park közepén egy játszó tér volt, azok a srácok pedig minden este ott mulatják az időt, belekötve a járó kelőkbe.
Lassítottam én is, hogy ha bármi történne, azonnal Zack segítségére tudjak sietni. Ám mikor el haladt a sötét park mellett, meglepődve láttam, hogy semmi atrocitás nem történik.
Bár örültem neki, éreztem, hogy valami történni fog… azt nem sejtettem, hogy pontosan mi is. De éreztem valami perceken belül történni fog.
Zack lehajtott fejjel haladt át az út másik felére, és ez volt a hiba… Egy teher autó közeledett felé, a sofőr pedig nem látta Zacket, ráadásul ittas volt és mint egy őrült úgy vezetett.
- ne…- nyögtem ki, majd amilyen gyorsan csak tudtam, Zack felé siettem. Leszálltam a járdára szárnyaimat eltüntetve, majd feléje rohantam és arrébb löktem.
A kocsi dudált de nem lassított. Az ő sorsa nem érdekelt egyáltalán, így eszemben sem volt megakadályozni egy hamarosan bekövetkezendő balesetet. Akire nekem vigyáznom kell, az itt fekszik előttem az út test közepén.
- áú… ez meg mi volt? - felállt, és a fejét fogta. - Grace… te mit keresel itt ?
- Most mentettelek meg egy idióta sofőrtől!! - kiabáltam rá. Elragadtattam magam. - Miért nem néztél körül? Ha nem láttalak volna meg, már rég itt feküdnél holtan !!
- Hé hé… nyugodj meg. - csillapított, bár nem érdekelt jelen pillanatban semmi.
- Nyugodjak meg? Zack, hogy tudnék meg nyugodni, mikor én próbálok vigyázni rád, te pedig teszel mindenre, és még annyira sem vagy hajlandó, hogy körül nézz az utcán ha át akarsz menni a másik oldalra!!!
- … próbálsz vigyázni rám? - kikerekedett szemmel, és meglepődő arccal ismételte meg ezt a mondatom.
- én… úgy értem… nem akartam, hogy bajod essen. Ezért mikor megláttalak rohanni kezdtem…- hebegtem. Zavarban voltam és nem tudtam mit kéne most mondanom. - miért nem néztél körül? - kérdeztem már nyugodtabb hangnemben.
- A telefonom .. - mutatott rá a kütyüre.
- hát persze… mert azt az út test kellős közepén kell babrálni. - fakadtam ki ismét.
- Grace… - szólt rám, majd várt míg rá nézek. - téged akartalak felhívni.
Ebben a percben köpni nyelni nem tudtam. A szívem hevesen dobogni kezdett, és ha tehettem volna, legszívesebben felrepültem volna a felhők közé, olyan magasba , ahova csak tudtam volna.
Meglepődtem a reakciómon. Éreztem, hogy elpirul az arcom, de viselkednem kellett… ő az én halandóm, akire vigyáznom kell… meg kell védenem, nem pedig bele szeretnem.
- még is miért? - kérdeztem meg.
- nem tudom… hallani akartam a hangod. - megvonta a vállát, és közelebb lépett, mire én hátráltam egy lépést.
- ezt nem kéne Zack..- szaladt ki a számon, és lesütöttem a szemeim.
- még is miért nem?
- alig ismersz… nem tudod ki vagyok… és , hogy milyen… neked és nekem… nem szabad. - nem akartam tovább magyarázkodni. Elindultam az ellenkező irányba, mire Zack megragadta a karom és vissza rántott.
- de a holnapi ugye még áll? - a szeme csillogott a holdfényben. Hallottam, és éreztem ahogy a szíve sebesen ver. Ahogy a levegőt megremegve fújja ki.
- igen… - sóhajtottam.
- Akkor minden rendben van. De várjunk csak.. te mit keresel itt?
- Én csak… a Fire of Hellbe indultam. Beszédem van Charlotteval. - próbáltam minél határozottabban mondani, hogy ne kérdezgessen többet, de nem jött össze.
- ilyen későn?
- most jutott eszembe.
- akarod, hogy elkísérjelek?
- NEM… akarom mondani, nem kell. Menj csak haza. Így is látom rajtad, hogy fáradt vagy. Egész nap dolgoztál, most már pihenned kell. - elgyengültem… kész nekem ennyi volt. Ahogy mosolyra húzódott a szája. Ahogy a kezével megfogta a kezem… ahogy rám nézett…. Grace elég legyen! - szóval én megyek is… akkor… majd holnap… találkozunk. - rá mosolyogtam, és arcon csókoltam. Nem tudtam mire vélni a viselkedésem. De azzal nyugtattam magam, hogy annyi eszem csak van, hogy nem szeretek bele a feladatomba….
Bár hazudtam Zacknek az úti célomat illetően, ettől függetlenül majd Charlotte- t is meg kell látogatnom. Ám most az utam a mennybe vezetett, egyenesen Gabrielhez.

- Sietnem kell. - magyarázta Gabriel miközben az asztalnál pakolgatta a papírokat. – szóval ha kérhetem, gyorsan mond el eddig mi történt és mi van még hátra.
- A helyzet az, hogy Zack… - és mikor ki ejtettem a nevét akaratlanul is mosolyognom kellett. Ám ezt a mosolyt olyan hamar végeztem ki amilyen hamar csak lehetett, hisz pont Gabriel az, akinek nem szabad észre vennie, hogy kötődöm a feladatomhoz. - a srác nagyon ügyetlen… két bal lábas. Viszont a dolgot az is megnehezítette, hogy Lucifer Zeinhez és Zackhez , nem mást osztott be mint egy profit… - szándékosan nem mondtam ki Charlotte nevét. Hisz ha megtudják, hogy együtt dolgozunk… ismét össze csapna a menny és pokol.
- Szóval már be is vetettek valakit… de meg tudod akadályozni, hogy bármi kárt tegyen a két halandóba? - egyik fiókot nyitott ki a másik után. Látszott rajta, hogy nagyon el van havazva.
- Igen. Eddig legalább is sikerült. Bár Zackra nagyon ráférne a segítség. Beszéltem vele, szinte a barátjának tart már. Elmesélte, honnan jutott el idáig. Hallottam a családi tragédiát… most már tudok róla mindent. Megbízik bennem. De nagyon szerencsétlen… minden sarkon történik vele valami.
- Szigorúbban kell eljárnunk az ő esetében. - egy pillanatra megállt, majd ki egyenesedett, megfordult és rám nézett.
- mi az ?
- Más nincs beosztva Zacken és Zeinen kívül hozzád igaz?
- Igaz.
- Remek. Akkor most van az, hogy a lehető legtöbbet kell együtt lenned Zackel. Ezáltal Zeint is meg tudod védeni és Zack is a legnagyobb biztonságban lesz. Ha tudsz akkor a nap 24 órájában legyél mellette. Kísérd minen hova. Tudod mi a feladatod. – miután befejezte, ismét keresgélni kezdett valamit.
- de mit mondjak neki magamról Gabriel? Kérdezősködik… nagyon sokat. - pánikoltam be. Bár nem attól féltem, hogy rólam fog kérdezgetni.. inkább attól, hogy nem bírom majd távol tartani magamat…..tőle.
- jó őr angyal van Grace… ügyes vagy és találékony. Biztos kitalálsz valamit. De ha most megbocsájtasz mennem kell. Dávid Ark angyal vár rám, és ne akard meg tudni mi lesz ha nem érek oda hozzá időben.
- rendben menj csak. - Elindultam ki az irodájából.
- bízunk benned Grace… mindannyian.

Hát persze bíznak bennem…- gondoltam miközben a hajnali órákban repültem a csillagos égen. - vigyáznom kell Zackre.Ráadásul ő jó ember, és megérdelmi a szebb és boldogabb életet. Ezen múlik az elő léptetésem. Ezen múlik, hogy vissza nyerem e a bizalmukat. Ark akarok lenni, és nem játszom el ezt a lehetőségemet. Ha kell a nap 24 órájában Zack mellett leszek, ha szükséges ahhoz, hogy ismét olyan pozícióm legyen.. mint az előtt. Ezt kell szem előtt tartanom, semmi mást…


A szeretetben - mondják az angyalok - titkok nemcsak azért nem léteznek, mert nem mondjátok ki őket, hanem azért sem, mert ha valódi a szeretet, a másik akkor is tud rólatok mindent, ha sohasem mondjátok ki. Ha valóban szerettek valakit, benne jártok, érzitek, amit érez - és tudjátok róla nemcsak azt, amit valaha tett, hanem azt is, amit csak ezután fog elkövetni.