6 fejezet. - Grace

Dél van, teszem a dolgom.
Alap tempóban lépkedek az utcán. Füst, és ricsaj lepi el a környéket, mint mindig. Milliónyi autó, még több ember. Nevetés, sírás, kiabálás.
Nincs időm a saját érdekeimmel, s érzéseimmel foglalkozni. A munkám a legfontosabb,csak is a munkám.
Mivel lassan közeleg a tél, és már iszonyat hideg van, én is melegen öltöztem fel. Alkalmazkodnom kell a környezetemhez,pedig az angyalok soha nem fáznak.
Sapka, sál, kabát, farmer nadrág, és egy térdig érő magas szárú magassarkú. Jobbára úgy nézek ki mint egy jól öltözött tinilány.
Ha még nem mondtam volna, az úti célom Zack. Mivel ma szabad napot kapott, arra gondoltam meglepem. Mikor elindultam, gyors befutottam a szemközti kínaiba kajáért, s arra gondoltam talán tetszeni fog Zacknek az ötlet, miszerint közös ebéd, ez esetben kínai, náluk.
A legszebb mosolyomat erőltettem magamra, majd csengettem.
Egy tömb ház előtt állok, és a kapu csengő válaszára várok.
Az ajtó kis idő után nyitódott, én pedig boldogan rohantam fel a lépcső házba.
A lakásajtó előtt állva, már nem tűnt olyan jó ötletnek ez az egész, de már késő volt. Ismét csengettem...
-én hülye.- motyogtam.
Az ajtó nyílik, Zein pedig ásítva nyitja ki az ajtót, egy szál Boxerben.
- Ó jézusom - takartam el a szemem az egyik kezemmel.
- Ugyan Grace... ne mond, hogy nem láttál még férfit így. - felelte unottan. - inkább gyere be. Gondolom Zackhez jöttél.
- öhm... igen.. - dadogtam, mivel még mindig irtózatosan zavarban voltam.
- A szobájában van, még alszik, de lehet csak fekszik. Megnyugtatlak, őt is hasonló öltözetben találod. - vigyorgott kajlán.
Ez az én formám... gondoltam. Nem elég, hogy hatalmas erő feszítésembe telik, hogy ne másszak rá Zackre, mikor olyan aranyosan mosolyog... mikor a zöld szemeivel teljesen megbabonáz... de akkor még szinte meztelenül kell látnom.
- amúgy hoztam kaját neked is. - jegyeztem meg, majd leraktam az asztalra a zacskót, és Zack szobája felé vettem az irányt.
Magam sem akartam elhinni,de remegtek a kezeim. A légzésem is lassú volt, és kétszer is meg gondoltam,hogy biztos látni akarom e, így Zacket.
Végül erőt vettem magamon, és benyitottam.
A szobába teljes sötétség uralkodott, így nagyot fújtam. Egy kis megkönnyebbülést éreztem, ugyan akkor csalódást is.
Óvatosan haladtam beljebb a szobába, mivel látatlan az egész,lámpát pedig nem akartam kapcsolni.
Épp az ablak felé indultam volna, mikor megbotlottam valamiben, és egy hatalmasat estem előre.
- áúú...- Most már biztos, hogy Zack ébren van, pont a lábában sikerült elesnem, és pont mellé.
- Osztozom a véleményen... amúgy pedig ne haragudj. - tápászkodtam fel, majd törökülésbe helyeztem magam. - csak hoztam kaját, és arra gondoltam, talán együtt ebédelhetnénk.
Nem felelt.
- persze nemet is mondhatsz. - köszörültem meg a torkom.
Hirtelen fényesség járta át a szobát. Zack elhúzta a függönyöket, én pedig ugyan abban az öltözékben láthattam, mint amiben Zein volt.
Zavaromban, oldalra szegeztem a tekintetem, és a szekrényt kezdtem vizsgálni.
- Nem kell zavarban lenned Grace. - nevetett zack.
- Akkor is jobb lenne ha Felöltöznél, Zeint már láttam így, elég volt ő is.
-ó...- felelte, majd hátat fordított nekem, és a nadrágját kezdte felhúzni.
Közben akaratlanul is oda tévedt a tekintetem.
Tökéletes háta volt. Vállai kidolgozva, bőre pedig sima volt.
Más helyzetben, azonnal mögé léptem volna, és apró csókokat lehelnék a vállára.
De nem így tettem, inkább csendben megvártam amíg felöltözik, és kisétáltam a konyhába, ő pedig követett.
- örülök, hogy itt vagy. Megleptél, nem számítottam rád, de örülök, hogy eljöttél. - mosolygott rám, és abban a percben az a mosoly, felért minden szóval.
- remélem szereted a kínait. - csak ennyit tudtam kibökni.
Válaszképp kivett egy dobozt a zacskóból, és elém rakta. Majd a maradék egyet, magához húzta, és enni kezdtünk.

Ebéd után, mikor segítettem neki elmosogatni, különös érzés fogott el.
Jobban mondva, éreztem azt, amit Zackérzett akkor. Bátortalanság, és merészség keveredett.
- valami baj van?- néztem fel rá, miközben egy vizes tányért adtam a kezébe, hogy törölje szárazra.
- dehogy... - felelte. - csak... nem lenne kedved eljönni velem sétálni? Este...jó lenne megint beszélgetni egy olyan jót, mint múltkor... amikor kérdezz felelek-et játszottunk.
- miért akarsz ilyen sűrűn találkozgatni velem? - csúszott ki a számból.
- ... mert...mert jó veled.

És itt egy szó sem jött ki a számból. Jól esett ezt hallani, és ezer meg ezer pillangó repkedett a torkomban. Nem tehetek róla.. különben is, Gabriell mondta, legyek minél többet Zackel... hát én ezen vagyok....
- veled is nagyon jó. - pirultam el. - de most mosogassunk tovább mert soha nem végzünk. - majd lefröcsköltem a mosogatóban lévő vizzel.
- hééé...- nevetett, az egész pólója tiszta víz lett. Több nem is kellett, ő vissza fröcskölt, a végén pedig már azt vettük észre, hogy mindkettőnk csuromvizes.
- most így hogy megyek haza? - fordultam Jacksonhoz, majd elnevettük magunkat. A hajam csupa víz, a pólóm szintén, a nadrágomról nem is beszélve. Zack hasonló képp festett mint én.
- adok neked pár ruhát amíg meg nem szárad ez ami rajtad van. - megsimogatta a hátam, majd maga után húzott a szobájába.
A szekrényhez lépett és ruhák között turkált.
Végül egy piros pólót dobott az ágyra, egy sötét farmerrel. Magának is elővett egy fekete pólót, és egy farmert.
A szemeim csak akkor kezdtek kikerekedni, mikor lassan húzta le magáról vizes pólóját, és felém fordult mosolyogva.
- még mindig zavarban vagy? - kérdezte
- annyira már nem. - hazudtam.
- akkor biztos nem bánod majd ha...- elharapta a mondat végét, és lassan közeledni kezdett felém. Nem tettem fel kérdéseket, vártam a reakcióját, hogy mi fog most következni.
Meztelen felső teste szintén vizes volt, a póló által.. ettől csak még jobban kívántam.
Mikor már kellő kép közel voltunk egymáshoz, oldalra biccentette a fejét, és megcsókolt.....

Komikat kérüüüünk:)