3. fejezet - Charlotte

500 év...
Számomra nem tűnne soknak, ha ezt az időt démonként tölthetem. De egy rég történt dolog miatt, ez még is máshogy volt.
Megjártam a magányosság erdejét, a halandó életet, a képességeim megmaradtak,-manipulálhattam, bajba keverhettem bárkit, megvédhettem magam akárkitől- egyet kivéve. Mégpedig az életem, a munkám, nem rabolhattam lelkeket.
Ha még is így lett volna, nem lett volna kinek átadnom, hiszen parancsolóm száműzött. Én voltam a jobb keze, apámként néztem fel rá, és még is, saját hibámon kívül
száműzött... Ha az az féleszű, őrangyal nem avatkozott volna a dolgomba, most nem így lenne. És még is itt élek, itt létezem, mint egy szánalmas halandó, egy
bogár, egy nyamvadt kis légyként a planétán. 500 év alatt túl voltam számos háborún, csatán, ellentéten, törvényhozáson, felét végig röhögtem, felét végig unatkoztam.
A hosszú évtizedek alatt, nyitottam egy bárt, ami egyben étterem is, füstös, piros, sötét, mint én. Ez jellemez engem. A neve: Fire of hell. Ezen nem kellett sokat töprengenem. A személyzet sokszor változott, a legtöbben kiöregedtek, majd meghaltak. A mostani helyzet szerint, egy testvérpár dolgozik nekem, Zack a pincér, és Zein a szakács, én pedig főnök és pultos. Szeretem megheccelni őket, néha egy elejtett tálca, vagy pohár, máskor egy megégetett kéz.

Éppen a bárom felé igyekeztem, mikor egy ismerős arc közeledett felém, Hágár, Lucifer egyik alattvalója, mivel ő nem szokott feljönni, csak ha életbevágóan fontos dolga van.
-Hát te? - kérdeztem.
-Á Charlotte, te még élsz?-micsoda válasz.
-Nem látsz?-utáltam Hágárt, nyamvadt nyaligép.- halhatatlan vagyok, te okos.
-Azt látom, hogy hozod a szokásos formád - nevetett. - de mindegy is...-fordította komolyra a szót - fontos mondani valóm van.
-Csupa fül vagyok - tettem keresztbe a kezem.
-Szóval - kezdte. - Lucifer nem talált 500 év alatt nálad jobb démont, aki átvehetné a helyed, és visszafogad, visszakapod a szárnyaidat, és egy megbízást is kaptál, most azonnal.
-hmmm...-stílusomnál fogva nem szoktam ujjongani, ez most is így volt, de magamban azért örültem.- ez jó - tettem hozzá, egy halvány mosoly keretében.
-Ennek örülnöd kéne, nem mindenki kap olyan bánás módot mint te -a szemében irigység csillogott.
-Örülök fafej, mi a feladat?
Hágár nevetett.
-Tessék - egy fényképet nyomott elém.
-Vicces - nevettem
Kérdően nézett rám.
-Ismerem őket, ennyi.
-Remélem nem közeli - villantott egy fél mosolyt.
-Kösz a hírt, üzenem Lucifernek, hogy hálás vagyok, és szerdán megyek, a szokásos időpontban.-mondtam majd sarkon fordultam.

Mikor a báromhoz értem, a két fiú már ott volt, nyitásra készen.
- Jó napot főnök asszony - köszöntöttek egyszerre.
-Csáó - vetettem oda - remélem ma nem okoztok csalódást.
Az ajtót kitártam elöttük, és a két testvér azonnal készülődött, Zein a tetoválásai miatt jobban tetszett nekem, és jobban odaillő volt mint az öccse.
Az irodám felé vettem az irányt, hogy leüljek relaxálni. Mire csörömpölést halottam. Zack - gondoltam magamban. Pedig most még nem is manipuláltam senkit.
-Manapság már a levegő sincs ingyen - üvöltöttem, kifelé menet.
-Már megint? - loholt utánnam Zein.
-Mi az, neked nincs más dolgod? - vetettem oda. Majd sarkon fordult.
Pulthoz érve, csak egy fél pillantást vetettem oda,és Zack éppen az üvegszilánkokat sepregette, háttal álltam neki, épp a tegnapi fogyasztást kezdtem leltározni..
-Mennyit törtél össze? -kérdeztem, sóhajtva.
-Csak pár pohár asszonyom, nagyon röstellem - esedezett.- Sajnálom - ismételte meg.
Felsóhajtottam, majd rágyújtottam. Szerencsétlenekkel vagyok körülvéve.
-Nem történt semmi gond - szólalt meg egy csilingelő női hang, de én azonnal felismertem.
Megfordultam és a cigi kiesett a számból a meglepetéstől.
Grace volt. Szemmel láthatólag őt is meglepte a dolog, hiszen arcáról lefagyott a mosoly.
Kimentem a pultból és karon ragadtam majd az irodám felé húztam, az ajtót becsaptam majd a székemhez loholtam.
-Te mi a jó büdös fészkes fenét keresel itt? - dobtam fel a legelső kérdést. Idegesség, düh, meglepettség. Ezek az érzések kavarogtak bennem.
-Megbízást kaptam - lehelte.
-Had találjam ki...Zack?
-Honnan tudtad? - ámélkodott.
-A minap megkeresett Hágár, és közölte velem, hogy Lucifer visszafogad. -sziszegtem.
-Gabriel engem is megkeresett, és visszakaptam a szárnyaimat - nevetett.
-Mi olyan nevetséges? mindjárt felrobbanok - masziroztam az orrom tövét.
-Hát nem vicces ez az egész, hogy mindig ugyanakkor, és ugyanaz történik velünk?- kacagott, még mindig.
Az asztalra csaptam.
-Nem nem vicces képzeld, ami azt illeti én is Zackket kaptam ráadásul még a bátyát is Zeint, így is gyakran változik a személyzet, most meg még kereshetek újabb pancsereket.
Gracre néztem, és üres tekintettel bámult maga elé.
-Na mivan, elvitte a cica a nyelvedet? Mégsem olyan vicces a helyzet mi? - höbölögtem.
-Hát nem... - nyögte ki elcsukló, és alig halható hangon.
-Remek...- sóhajtottam.- Meikbe szerettél bele?
-Egyik be se! - csattant fel.
-Remek aranyom, ugyanis hallhatatlan vagy, majd szépen végignéznéd ahogy meg hal mi? Ha csak...
-Az nem minden esetben lehetséges - szakított félbe.
A démonok, -ugyanúgy mint az angyalok - vihetnek szolgákat a pokolba, ha az a személy aki viszi, illetve Lucifer alakalmasnak találja rá, de ez 10000 évben körübelül egyszersem sikerül, és ha még is általában elpusztítják, mert nem képes ellátni feladatait, álltalában ha családtaghoz vagy ismerőshöz rendelik, különben is egy halandó nem képes emberi ésszel felfogni ami ott folyik.
-Milyen igaz ...- töprengtem. - Na húzz el innen. - mordultam fel.
-Rendben - lehelte, majd felállt. -De még vissza jövök.
Ez a kijelentés, csak még jobban idegesített. Ha folyton hátráltatja a munkámat, előfordulhat, hogy megint vár rám 500 év. Már a gondolattól is még vehemensebb lettem.

Kirontottam az irodámból, hogy folytassam a leltárt, és megfeledkezzek az ímént történtekről.
-Talán ismeri? - kérdezte Zein.
Felsóhajtottam.
-Mit érdekel az téged? - mordultam rá. - Amúgy igen, és nem örülök neki.- tettem hozzá- Na, vissza dolgozni.
Ez a Zein...mint ha vonzódna hozzám...


"Az indulat olyan ördög, amit nagyon könnyű életre kelteni, és nagyon nehéz megfékezni."